2016. március 24., csütörtök

Piros VW vs. Piros VW 2. rész

Avagy mivel arányos a lépték és miként?


Mivel a kisebbik piros Bogár elemzése már a múltkor megtörtént, immár a másik autóra helyezzük a hangsúlyt. Mivel tud többet vagy kevesebbet egy hasonló, vitrincélra gyártott, de az előzőekben bemutatottnál másfélszer nagyobb kisautó. A kis nyomozás után kiderült, hogy egy 1973-as modellt mintáztak meg és próbáltak léptékhelyesen elkészíteni. Nézzük sikerült-e nekik és milyen mértékben, részletesen, ismét alulról fölfelé haladva, az előzőekben követett logika szerint.
 
Az alja itt  is nagyjából van kialakítva. Van ami van, de a látvány többsége elhagyódott. A kerekek itt is ismét nagyon rendben vannak, formára. Olyannyira, hogy a dísztárcsa más, krómozott anyagból van rápattintva a felni szürkés árnyalatú műanyagjára. Mint a valóságban. És itt a dísztárcsa is korhű. De azért itt is becsúszott egy két kis baki. Az eredeti VW felnin nyolc ovális luk van, ezen pedig tíz. A mérete pedig nagyobb, mint kéne. Az eredeti 15"-os felnik külő átmérője 41 centis, ezt 24-gyel elosztva   17 mm-t kellene kapnunk, szemben a meglévő 19 mm-rel. A guminál is van benne bőven többlet. Ettől csúszik be a kerék a sárvédőívek alá, mintha ültetve lenne. Ebben a léptékben ez már sok. Kár érte.

Megszámolhatók a felnilukak, és a gumiátmérő túlzottsága is fellelhető


Az első kerék itt kormányozható. Valamennyire és főképpen elvileg. Ugyanis nincsenek a kormánymechanikában mozgó alkatrészek, csak egy lágyra és rugalmasra tervezett de kissé keményre gyártott, egybeöntött elem. Ez, pontosabban ennek a flexibilitása hivatott volna a minimális kerékelfordulást biztosítani. Ez így ok. Egy kicsit meg is mozdul a kerék, de a csomagoláskor úgy bepréselték a dobozába, hogy a műanyag megjegyezte azt a pozíciót és bekeményített. Azóta csak érezni, hogy ezt valamikor - legalább egy kicsi - mozgásra tervezték. Hátrafelé haladva a fellépő jó, de a kicsivel ellentétben nincs rajta az éllezáró fémcsík imitáció. Másrészt viszont a hátsó kerék mögött egy sárfogó gumilemezt alakítottak ki. Ez ritkaság a kisautós világban. Az igazi autók történetében egy időben ez a felszereltség része volt, aztán változtak az idők. Ma már csak apróbb imitációival találkozhatunk egyes autóknál.
Szép gumikerekek (enyhén kanyarba fordulva egy életre) lapos dísztárcsával és logoval
A lökhárítók fekete csíkja kár, hogy nincs színezve. Viszont jól látszanak a sárfogó gumik, mint extrafelszerelés. A kipufogócsövek lehetnének hosszabbak

Túlméretezett és nem kifestett díszlécek és kilincs. Viszont ott van az ablak mögött a rácsimitáció.


A lökhárító itt teljes egészében a sínes verzió, tehát korhű, még a középen rajta levő gumi lezáró csík is megmintázódott, de sajnos nem fekete színű. A festékkel amúgy is nagyon spóroltak, erre majd a későbbiekben is visszatérünk. Az autó karosszériájának a szép első-alsó ívét ennél is levágták. A kipufogó itt is rövidebb a kelleténél. Meg vastagabb, meg fekete. Nézzük a lámpákat! Hát itt már sokkal gagyibb megoldásokat találunk, mint a kisebbik példánynál. A hátsó lámpa kompletten csak egy karosszériából kiformázott fém nyúlvány. Tovább rontja a képet, hogy az eredetitől eltérően a nagyobb méretű hátsó búrát próbálták ábrázolni. Ez csak 1974-től volt (bár az augusztusi váltás miatt még akár jó is lehet). De a festés hiánya nagyon zavaró.

A hátső lámpa és a lökhárító ahogy kicsiben és ahogy eredetiben kinéz


Az első lámpa már ugyan egy vékony króm keretből és egy átlátszó műanyagból áll, ami ugyan nagyon dicséretes, csakhogy a formájával nem sokat foglalkoztak. Ennél az évjáratnál ugyanis már évek (1967) óta az úgynevezett állólámpa volt. Állónak a lámpa sík és függőleges üvegjét kell érteni. A keret pedig hozta az átmenetet a sárvédő dőlt első íve és a lámpa függőleges üvege között. Nos erről itt szó sincs. A lámpa se nem függőleges (ahogy kéne lennie), se nem döntött ahogy mondjuk az 1967 előtti (pre) változatoknál volt. Ez egy kissé (éppen nem függőleges) döntött de domború lámpa, amolyan középutas megoldás. Ez is egy kicsit meg az is egy kicsit. Az indexek is a hátsó lámpák stílusában domborodnak ki a sárvédő anyagából, semmi festéssel. Kár érte, mert ebben a léptékben ez már kötelező lett volna. Arról meg nem is beszélve, hogy a Bogarak egyik jellemzője/szépsége ez a fajta indexlámpa kialakítás.


A bizonytalan hovatartozású elsőlámpa, az eredeti profilhoz képest


A karosszériát tekintve összességében nincs benne kivetnivaló. De részleteiben azért találunk említésre méltó részletmegoldásokat, amik mellett nem mehetünk el szó nélkül. Mindjárt itt van az első szélvédő. Abszolút nem illik ide sem a formája sem a domborúsága. Az ilyen formájú és és domború első szélvédő csak a párhuzamosan gyártott 1303-as változatnál jelent meg.  Viszont ott domborúbb volt és az autó teljes eleje másképpen nézett ki. Ez az elem tehát kimeríti a kakukktojás fogalmát.

 A szélvédő ivelése nem elég nagy, ha 1303-asról beszélünk. A tükör tökéletes.

A csomagtartó tető nyílik, ami pozitívum. Bár maga a fedél csúcsa nem eléggé hegyes, mintha a későbbi verzió fedele került volna ide véletlenül. A beltere is kapott formázást. Konkrétan a pótkereket, mint legszembetűnőbb elemet mintázták bele. De rosszul. Többszörösen is. A pótkerék sokkal meredekebben áll és jobban becsúszik a pótkerékzsebbe. Ezen még túllennénk. De maga a pótkerék még a korábbi, ötcsavaros felnit ábrázolja. De komplett kerékként. Csavarok is vannak rajta és a közepén is valami tengelycsonk imitáció van. Úgy tűnik, mintha a mintázó munkatárs itt egy kicsit spórolt volna az idejéből, és Ctrl+C, Ctrl+V alapon bemásolt volna egy meglévő régi CAD-es részelemet az új autóba.
Az a bizonyos pótkerék

A kasznin a króm díszcsíkok nem krómosak, csak domborítottak, ahogy a kilincsek is. Szintén nem jutott festék az ablaktörlőlapátokra, amik az ablak átlátszó műanyagjából vannak kiformázva.  Az ablakkeretek gumijai csak domborítva vannak (éppen hogy) de festék ezekre sem jutott, sem ezüst, sem fekete. Viszont van visszapillantó tükre, kettő is. Még az alakjuk és a felerősítésük is helyes. Jó helyről jönnek ki és be is vannak döntve ahogy a valóságban. Külön kis krómozott műanyag alkatrészként rászerelve. Ez a rész tehát kiváló. Megmintázták egy kicsit az oldalsó-hátsó ablakok mögött levő kis íves szellőzőrácsot is, ez jó.  Az ablaktörlőkhöz visszatérve egy gondolat erejéig: nem jó az irányuk. Ekkor már határozottan a másik irányban álltak az ablaktörlő lapátok. És arányaiban nagyobbak is voltak.

Az 1303-hoz hasonlító ablakforma, a rossz irányban álló ablaktörlő lapátok valamint a kamu szellőzőrács figyelhető meg. A középen lefutó díszléc lehetne határozottabb és vékonyabb.

Az első szélvédő tövében levő szellőzőrács nem létezett, csak az 1303-nál. A rácsot a csomagtartó tető fölső élére tették. A motorház fedélen levő négy rács a nagyméretű lámpákkal egyidejű, így akár helyes is lehet. Bár a méretük kissé elnagyolt. Elérkeztünk a típusjelzéshez. Ez nem jó. Bár maga a helye a mérete a logotípiája jó, de ez a kocsi nem 1303 ahogy ott áll, csak egy sima 1300. Ez markánsan fölismerhető a Bogarakat az átlagosnál jobban ismerők számára.

A valóságban itt van (bizonyos modelleken) a szellőzőrács, de semmiképpen sem az ablak előtt közvetlenül

Az ajtaja ennek is nyílik, kicsit jobban is mint a másiké. Jó, hogy nem olyan hangsúlyos a pillangóablakot elválasztó függőleges osztó, csak a belső kárpit anyagából húztak oda egy vékony csíkot. Itt is van kárpit de a mintája teljesen fantasy. Az ajtónyitót például a az ajtó zár felőli részére tették, pedig éppen az ellenkező oldalon van. Tükörképben. Ezt is elcseszte a CAD-es fickó. Rosszul tükrözte. Ez csak egy kis odafigyelést igényel semmi anyagtöbbletet vagy gyártástechnikai bravúrt. Vajon hogy mehetett át a minőség-ellenőrzésen a terv és a próbadarab? A műszerfal, a kormány, a sebességváltó, a kézifék teljesen jók. Még az ülések háttámlája is külön darab, valamennyire mozognak is de lehajtani azért nem lehet őket. A pedálok hiányoznak, viszont az üléskárpit mintázata erősen ki van munkálva. A műszerfal nagyon részletes, és amennyire belelátni minden a helyén van. Pedig nem is látszik tulajdonképpen, szemben az ajtókárpittal. Amit kiemelnék az a kilométeróra grafikája. Pontosan be  vannak nyomtatva a kis fehér vonalak. Minden kis gomb, meg a hamutartó fogantyúja is a helyén van. Ennek fényében érthetetlen a díszcsíkok (lámpák) festésének hiánya.

Fönt az eredeti kárpit, alatta a furcsa helyre tett alakú ablaktekerő/ajtónyitó

 
A tökéletes belső tér, még a rádió gombjai is megvannak. Érdemes megnézni a kinagyított fotón a kilométeróra skálázását. Igen precíz munka.

Összességében elmondható, hogy mindkét kisautó öszvér. Egy kicsit innen, egy kicsit onnan tettek bele. A lépték sem határozza meg a kidolgozás minőségét, a részletek (helyes) megformálását. Több apró elem például a kisebb méretű autón jobban ki van dolgozva mint a nagyobbikon. Talán így összehasonlítva bizonyosságot nyert, hogy az élethűségnél és részletpontosságnál a méret nem annyira számít, sokkal inkább az odafigyelés és a pontos kidolgozás. Már a kisautó tervezésénél. Egyértelmű, hogy egyik kisautó sem tartozik a luxusmodellek ezerszer részletesebben kidolgozott darabjai közé, viszont - és ez inkább a nagyobb rovására írható - amit ki lehet dolgozni 1:32-ben azt másfélszer nagyobb léptékben már kötelező lenne. Még ha nem is egy a gyártó, azért feltételezem, hogy ismerik egymás munkáit. Ami meg a tervezést illet, ha egyszer lemérnek egy méretet vagy formát a valódi autón, akkor érthetetlen számomra, hogy miért változtatják meg a kisautó öntvényének tervezésekor (pl. szélvédőforma, vagy első lámpák). Nem tisztelik sem az eredeti autót, sem a modellgyűjtőt. Ugyanis ezek nem annyira játékok, mint inkább gyűjteménybe való példányok. És itt már mindez elvárható lenne.

Zárómondatként még annyit, hogy a kritikai észrevételeim zöme máris elveszti jelentőségét, ha belegondolunk abba, hogy vajon hány típus+évjárat tiszta Volkswagen Bogár létezik manapság. Nagyon kevés. A Bogár az az autó amit igen csak lehet "legózni". Akár évtizedes alkatrészeket is betehetünk egy frissebb példányba és viszont. Többnyire kompatibilisek az alkotóelemei. Szándékosan vagy hanyagságból a Bogarak alkatrészcseréjénél, pótlásánál - a hazai autósterelők 99,9%-a legalább is - nemigen vettek figyelembe olyan apróságokat, hogy évjárat szerint melyik alkatrész való az adott kocsiba. Ennek tükrében már nem is olyan vészes a két kisautó. Mivel inkább csak amolyan játékboltban (is) kapható, már makett de még félig játék is kategória mindkettő, igazából elfogadható az összhatás. Csak a sasszemű, VW vérű kritikusok kezdenek el nézelődni rajtuk és fedezik fel a fentebb leírtakat. Viszont ez már számukra is a rejtvényfejtés-szórakozás kategória, hogy hány és milyen eltérést vagy ellentmondást fedeznek fel egy-egy kisautón. Tehát így vagy úgy mindenképpen öröm a kisautókat birtokolni. Ajánlom őket, nem csak a Bogár rajongók polcaira.































2016. március 10., csütörtök

Piros VW vs. Piros VW 1. rész

Avagy mivel arányos a lépték és miként?

A feltűnően ravaszkás cím egy egyszerű összehasonlító tesztet takar valójában. Most kiélhetem Bogaras+kisautós irányultságomat is, sőt a kritikusi oldalam is  megvillan néha. Az egész úgy történt, hogy - Bogaras vonzódásom ismertsége révén - rövid időn belül ajándékként (minő meglepő) két kis Bogarat kaptam. Az összehasonlítási alapok tehát adottak voltak, csak a lépték különbözött: 1:1 mint abszolút etalon, 1:32, 1:24. Kíváncsi voltam, hogy melyik gyártó mit tud kihozni ugyanabból az autóból. Számít-e a lépték a kidolgozás részletességét illetően. Mit lehet megoldani, milyen léptékben, milyen áron.  Léptékhelyesség, arányok, részletek, technikai hűség, dekorálás, részletesség. Valami ilyen vonal mentén álltam neki összehasonlítani a kettő kicsit egymással és az eredetivel.

A nagyobbikat a Maisto gyártotta, a kisebbet az Uni Fortune (RMZ sorozat), persze mindkettőt Kínában. A kisautók alját nem vizsgálom most részletesen mivel mindkettőnél éppen, hogy csak imitálták a valóságban levő alsóbb elemeket, alkatrészeket. Folytassuk tehát a kerekekkel. Érdekes, hogy már a kisebbnél is egészen részletesen megmintázták az arányos méretű és szélességű kerekeket. Természetesen gumik vannak a műanyag felniken és a dísztárcsa valamint a díszgyűrű is korrektül, pontosan van kialakítva. Még a dísztárcsa csúcsába is igyekeztek belemintázni a VW logot. Viszont a kúpossága már elgondolkodtató, mivel a régebbi (pre) modelleken volt ilyen csúcsos a dísztárcsa az újabbakon (after) már laposabb.

A régebbi kúpos dísztárcsa, a festett index és a furcsa első lámpa

Gyaníthatóan a vegyes kialakítás lesz a jellemző a kisautón, ez már az első ránézésre is látszik, bár a katalógus szerint a mintázott kocsi 1967-es (a kocsin nincs jelölve). Veszélyes volt pont ezt az évjáratot megcélozni mintavételül. A miértre most jöjjön egy kis kitérő, mivel úgy látom, hogy ezen a gondolatmeneten még meg kell vizsgálnunk egy-két elemet a kisautón.

 
PRE modellekről az 1967 előtt gyártott Bogarakat értjük, az azutániak mind az AFTER kategóriába esnek értelemszerűen. Miért pont 1967 a határvonal? A Bogarakból nem egyre újabb típusok jöttek létre az idők során, hanem mindig ugyanazt az 1938-as modellt fejlesztették, évről évre. Hol több, hol kevesebb változtatással. A szóban forgó éveben jelentősebb változások történtek, mind a technika, mind a megjelenés tekintetében. Ezért ez egy markáns határvonal a Bogarasok körében. Mindehhez hozzátartozik, hogy a modellváltás minden év augusztusában volt. Tehát akár igaza is lehet a gyártónak némely dologban. Sőt belejátszik a vegyességbe, hogy az amerikai modellek hamarabb megkapták az újdonságokat, mint az európaiak.


A kisautónál is ahogy haladunk a kerekektől fölfelé elérjük a karosszéria következő jelentős elemét a lökhárítót. A kisautón már a nagy, úgynevezett "sínlökhárító" változat van ábrázolva ami már a hetvenes évek terméke. A felerősítése egyrészt gyártástechnológiai dolog, de szerintem akkor is túl vastagra van méretezve. Ebben a magasságban oldalra továbblépve az igen nagy finomsággal kidolgozott fellépőket találjuk. Ezeknek csak a neve fellépő, rájuk lépni nem ildomos. Nos ez a rész nagyon szépen ki van dolgozva, pont úgy recés és fekete ahogy az igazin. Még az élén levő fém lezáró díszcsík is meg van festve. Továbbhaladva hátrafelé a kipufogókat figyelve a szakértő szem észreveszi, hogy túl rövidre méretezték. A valóságban a lökhárító vonaláig kellene kiérniük. Cserébe viszont különálló, krómozott alkatrész a padlólemezre erősítve, dobostól.

A fellépő díszcsíkja a kisautón és az eredetin. Tökéletes!


Széles lökhárító

A kipufogócsövek hossza a valóságban és kicsiben


Ha már hátul vagyunk, nézzük a motorházfedelet. Itt tulajdonképpen rendben is lennénk, mert volt ilyen, rács nélküli teli motorházfedél. Kis szépséghiba a felirat, ami nem ilyen szokott volt lenni a legtöbb autón. A "Volkswagen" típusjelzést csak az amerikai export Super Beetle (1302) modelleken volt, és időben csak 1970 után.

A felirat a motorháztetőn nem igazán autentikus és a lökhárító tartók túl vastagok
A kis króm csíkkal is próbálkoztak a lámpabúra és a karosszéria találkozásánál

A hátsó lámpák formára jók, elfogadhatjuk őket ebben a léptékben, sőt piros pontot kap a kis krómimitáció a búra és a lámpatest között. A búra kis piros műanyagból van. Az első lámpánál már korántsem ilyen tiszta a helyzet. Ugyanis 1967-ben még a ferde lámpakialakítás volt. A kisautón pedig nem lehet annyira egyértelműen eldönteni, hogy melyiket akarták ábrázolni. Talán még a fekvő az, de mégsem igazán. Dicséretes viszont, hogy nem festett, hanem külön kis króm lámpakarikája van. Talán ennek legömbölyítettsége utal a fekvőre és nem a helyzete. A sárvédőkön levő indexlámpával is ugyanez a helyzet. Viszont a rendesen ki van festve, ahogy a valóságban is kinéz, ez mindenképpen pozitívum.

Az első lámpák profilból

Följebb haladva a kasznin szinte beleütközünk a nagy oldalsó visszapillantó tükrökbe. Talán ez a legégbekiáltóbb tévedés az egész kisautón. Alaphelyzetben csak vezetőoldali tükörrel szerelték az autókat, itt mindkét oldalon van, ez a kisebbik hiba. A mérete és az alakja a következő hiba. A Bogáré kisebb, és nem téglalap alakú. De ami a legnagyobb melléfogás az, az elhelyezése. A Bogáron soha nem volt az ajtó első élére szerelve szorosan a tükör. A Bogár tükör a pillangóablak első csücske előtti kis háromszögszerű karosszériafelületen volt becsavarozva egy kb 10 centis tartókonzolon. Ég és föld a különbség, bár megértem, ha a gyártástechnológiára gondolok. De legalább lejjebb tették volna és befelé döntve ahogy a valóságban.


A túlzott krómozás és a tükrök összehasonlítása





Az ablakok formája, mérete megfelelő, de az ablaktörlők állása megint kérdéses, hiszen 1965-ben már váltottak jobbra dőlő helyett balra dőlőre (belülről nézve). Viszont nagyon szépen ki van formázva és szép krómosra be is van festve nagyon vékonyan. Ritka szép részlet. A motorházfedélen levő márkajel szép is jó is, de az ablak előtti levegő beszívó rács már kamu, nem ott volt és nem ekkor és nem ekkora. Ez később jelent meg és a motorházfedélen volt, az ábrázolt márkajelzés helyén.
A tankolónyílás fedele, a díszcsíkok, az ajtózsanérok teljesen jók


Az ablak formája jó, az ablaktörlők fordítva vannak, a szellőzőrács nem ott van eredetileg

A krómcsíkok nagyon szépek és finomak az egész autón és pontosan is vannak elhelyezve. Ennek ellentmond az oldalsó ablakok körüli hatalmas ezüst festések. Króm betét csak egy vékony csíkban és az ablakok rögzítőgumijában volt és az is csak később. Az első és a hátsó szélvédőnél ezt gyönyörűen, leheletvékonyan megoldották. Oldalt meg ordít a festék. Ilyen mennyiségű króm dísz soha nem volt Bogáron gyárilag. A jobb első sárvédő mögé helyezett üzemanyag betöltő ajtaját viszont jól helyezték el.

Az ajtaja nyílik gyárilag de csak egy kicsit, hogy elmondhassuk, hogy igen. De belátni rajta már csak igen nagy ügyeskedéssel lehet. Ez kár volt így megcsinálni. Megjegyzés: az eredeti ajtón kilencven fokban ki tud nyílni az ajtó! Betekintve látjuk, hogy igyekeztek kialakítani az eredetihez hasonló műszerfalat és pedálokat ami nagyjából sikerült. Az ajtón külön kárpitburkolat (elég jól kialakítva) van, ami viszont kevés kisautón van így. A kormány helyénvaló, még a kürt fémíve is külön megformázva, a pedálok viszont kissé torzan vannak elhelyezve. A nyitható ajtó hátránya, hogy kinyitva látszik az igen magasra kialakított küszöbrész, ami megint csak nem igaz. A kevesebb több lett volna.

Beltér rendben van, de csak ennyire nyílnak az ajtók

Ablakkeret díszcsíkja nagyon szépen ki van munkálva

A díszlécek és a kilincs is színezve, a dísztárcsa körül az extraként kapható króm gyűrűt is megformázták


Folytatása itt következik...