2014. február 1., szombat

Alfa

MB-6  Alfa Romeo SZ felújítása

Talán még nincs annyira messze a hó, hogy aktualitását veszthesse ez a blog, legalább is ami a havas hegyi tájban kígyózó szerpentinen csapató sportkocsikat illeti. A sportkocsik közül most leginkább a legfeltűnőbb, az SZ (Sprint Zagato) jelű Alfára koncentrálunk leginkább.

Elég tömzsi test bukkan ki a hókupac mögül

Azért is több ez a kocsi mint egy prototípus viszont kevesebb mint egy nagyszériás sportautó mert mindösszesen 1000 darabot gyártottak belőle. Mindezt kétféle karosszériával, hiszen volt egy vászontetős változata is RZ (Roadster Zagato) néven. 

A kocsi alapja az Alfa 75, erre a technikára tervezte a cég különleges műanyagok, kevlár és alumínium felhasználásával a milánói Zagato céggel közösen a kocsit. Háromliteres, 210 lóerős V6-os Bosch Motronic befecskendezős motor hajtotta. Ötsebességes manuális váltóval szerelték kizárólag. Ez volt az utolsó hátsókerék hajtású kocsi az olasz cégnél. A design eléggé újszerűnek és bátornak hatott már a megjelenésekor, ezért igen megoszlottak róla a vélemények. A forma cw értéke 0,3, ami valljuk be, egy sportkocsinál nem túl jó érték.

A Robert Opron tervezte kocsit 1989-91 között gyártották. Érdekesség, hogy három céget is felkértek a kocsi tervezésére, és közülük nyert Opron ötlete. A kézzel készült rajz után azonban már cad/cam rendszerben készültek a végleges tervek. Az SZ alapvetően egy színsémával készült: alfa piros test, sötétszürke matt tetővel. Kivéve Andrea Zagató saját példányát ami teljesen fekete volt, kívül-belül.

A kisautó erősen kopottas de nem reménytelen állapotban gurult az asztalomra. Eléggé speciális autó, így más alternatíva nem lévén kapott egy sima felújítást. Pontosabban dehogy, annál azért többet. Hiszen részben azt a többletet adtam meg neki, amit az 1991-es megjelenésekor a Matchbox gyártási technológiája még nem tudott megadni neki. Vagyis megkapta a konkrét típusra oly jellemző kétszínű festést (amit később ugyan a Matchbox is alkalmazott csak nagyon rondán és nem matt feketével hanem fényessel), a lámpák megfelelő színezése mellett. A megfelelő szó alatt itt nem a hagyományos narancs index+piros hátsó fények verzió játszik, hanem a - megint csak jellemző - sötétített lámpabúrák a jellemzőek. Természetesen az első két reflektortrió is megkapta az eredetire hasonlító, piros keretbe foglalt fényességét. Mivel ezúttal inkább az eredetire szeretne hasonlítani a kocsi, a (némelyik) Matchbox változaton levő nagy fehér - egyébként teljesen helyes grafikájú, de ugyanakkor nem kicsit idegen dekorációs - márkafölirat elmaradt. Amúgy négyféle verzióban jelent meg: piros, piros+fehér felirat, piros-fekete, piros-fekete+fehér felirat.


Kezdőfázis, középső fázis

Jó hír volt a szétszedéskor, hogy az ablakpanel, némi rendberakás után mehetett vissza a helyére. Csoda is lenne, ha a némi karcon túl bármilyen baja is lenne, hiszen - ahogy a fotón is látni - rendkívül vastag anyagból készült. Még a Matchboxok között is látni ennél jóval filligránabb megoldásokat, így nem igazán látom okát ennek az anyagmennyiségnek ebbe a kocsiba való beleoktrojálásának. Viszont ki van alakítva elöl az ablaktörlő, elég vaskosan ismét. Jó lett volna, ha legalább valamilyen kezdeményként a markáns tükröt is megpróbálták volna megmintázni. 
Van benne anyag bőven

Maga a kisautó egyébként teljesen rendben van, alakját, arányait tekintve helyes és egyből fölismerhető (mármint azok számára akik egy kicsit is jobban érdeklődnek a kisszériás olasz sportkocsik iránt). Jól eltalált a hátsó szárny, megvan a motorháztető hűtőrácsozata is, megpróbálkoztak a süllyesztett kilincsábrázolással, sőt a "pötty" indexlámpa az oldalán is jó helyre és jó méretben került. Finom rugózású tengelyein jól gurul a műanyag alvázas, tehát eléggé könnyű kiskocsi. 
A beltér viszont mintha valami szappanból lenne amit már egy pár hete használnak. nagy vaskos formák, nagysugarú lekerekítések, élmentes kialakítások. A hasonlóság pedig nagyon érintőleges, erős jóindulat kell az azonosítási pontok megtalálásához. Mindegy tulajdonképpen, hiszen a vastag "szódásüveg" ablakokon úgysem látszik. 
Mintha szappanból lenne

Amúgy nem kedvencem ez a típus (bár kétségkívül akadnak rajongói), de ahogy foglalkoztam vele délutánonként egyre inkább megláttam benne az akkori olasz formatervezés jövőt mutatni szándékozó jegyeit, az egyediségét, a más hasonló kategóriájú autóktól teljesen különböző formai megoldásait. Ha nem is a legszebb autó az olasz technikatörténelemben, mindenképpen egy markáns darab. Ezért is jó néha, hogy a Matchbox hajlamos a ritka dolgok megformázására.

Kipörgetett hátsókerékkel érkezik a kanyarba

Jól eltervezett gondolat volt a csillogó piros+matt fekete színösszeállítás

Az alpesi szerpentinen lehet élvezni egy ilyen kocsit

Szépen megosztja a fekete lámpacsík az amúgy igen hatalmas egyszínű és szinte sík hátsó homlokfelületet

Alfa vs GTI

Illik hozzá a széles Matchbox kerék

A profil tökéletes, a magassága vitára adhat okot








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése