Szupertitkos kémfotóim

Álcázott prototípusra bukkantam

A furcsa és hiányosnak mondható cím nem hiba, direkt nem került sor a konkrét típusadatok bepötyögésére. Hogyan is fedhetném fel a titkot, mivel titkos úton jártam. Ugyanis a dolgok lényege veszne el ha megmondanám már most, hogy melyik típusról van szó. Az átalakítás lényege az álcázás. Az a fajta álcaburkolat az amorf görbe vonalas dekorációval, ami a még be nem mutatott de már utcai tesztpéldányként közterületen hajtott autókat burkolja, hol részben, hol teljesen. Nem szeretnék, ha idő előtt kiderülnének a formai újdonságok, és a marketingesek varázslatos és sokszor nagyotmondó megfogalmazásai értelmüket vesztenék a bemutatón.

Camouflage

Típusismertető helyett

Tulajdonképpen erre a helyre kerülne az a fejezet, amelyik az eredeti autó leírásával, történetével foglalkozik, de ez ebben az esetben okafogyottá vált. Helyette talán valamiféle rejtvényfejtésre invitálom az olvasót. Aki olvassa a kisautós blogokat, az már előnyben van, mivel már volt szó erről a típusról korábban, a szomszédban, több gyártó által is. Ennyit segítségül. A helyes megfejtők megfejtést a kommentfalon leírók felkerülhetnek a matchboxpark blog virtuális dicsőségtáblájára.

Labirintus vagy op-art?

Addig is - anélkül, hogy a lényegre rátekintést engedek - következzen az átalakítás leírása. A kocsik érdekes megfestése mindig is izgatott. Számomra érdekes festés egy-egy álcázó dekoráció is. Mindig érdekelt, hogy vajon néhány amorf vonal, megtévesztően görbülő egyenesek vajon tényleg elrejtik-e az adott kocsi éleit, formáját. Szerintem nem annyira. Nekem legalább is. De lehet, hogy nem is ez a cél. Sőt, inkább figyelemfelkeltő: hoppá, itt valami érdekes kocsi suhan a belső sávban, nézzük csak meg jobban. És máris indul a gerillamarketing, mert biztos, hogy van van az álcázott autón olyan alkatrész, ami típusjellemző (felni, arányok, hűtőmaszk, a beltér vagy akár csak az indítókulcs kialakítása, vagy csak a fel nem ragasztott márkalogo alakú karosszériamélyedés.

Ez egy olyanra maszkírozott kép, ahogy általában az alkalmi lesifotósok, vezetés közben nagy sebességnél fotózásra alkalmatlan technikával képet készítenek valami ismeretlen géperejű járműről, és utána azt nagy örömmel publikálják, mint a világ új technikai fölfedezését

Léptékhelyes álcázás

Amikor a tesztautó viszont már le van ragasztva valamilyen ponyvával és idomtalan műanyagburkolatokkal,  lámpatakarásokkal, idegen alakú pótlámpákkal van ellátva, akkor kicsit nehezebb a feladat. Az én autóm egy ilyen állapotú tesztautót mintáz meg. Burkolva van az eleje és a hátulja, mint a két legjellemzőbb része egy autónak. Az eredeti kisautó kéklámpás volt, ez - szokás szerint nálam megszűnt (majd bepótolom máshol a kékségek hiányát) - megszűnt. Viszont nem akartam egy hasonló modellt berakni a meglévők mellé. Ekkor jutott eszembe - egy ilyen fotó alapján - hogy vajon én is tudok-e olyan mintát festeni az autóra ami valójában is álcázza, elrejti a típust.

A műszerfal takarása és a műszerfal bal oldalára felerősített laptop

Készül a maszkolás

Camouflage

És jött a kivitelezés. A lukak eltömése után kapott egy alap fehér festést, majd papírból imitáltam rá a ponyvaburkolatot, ahogy a nagyok. Nem túl passzentosan, itt-ott kicsit lefegősre hagyva, a lényeges részeire ráhajtva. A jobb idomulás miatt a papírt nedvesen hajtogattam a kasznira, így néhol jobban rá is tapad, segítve a fölismerést. A lámpáknál, P-s próbarendszámnál (igen hazánk útjain is futnak magyar próbarendszámos kocsik a különböző alkatrészek Magyarországon tervezett/gyártott egységeinek próbái alatt), hűtőknél kis lukakat vágtam ki, a funkciók működőképessége érdekében, bár ezek  - az eredetiekhez hasonlóan - nem segítenek a felismerésben. Ezért ilyen szabályos alakúak a kivágott rések az adott helyeken.

A kész ragasztások után így is kapott az egész kaszni egy újabb réteg fehér festéket, hogy a fém és papír részek jobban homogének legyenek. A munka legizgalmasabb része ezután kezdődött. Vékony alkoholos filccel elkezdtem rárajzolni a furcsa spirálokat, törtvonalakat, labirintusszerű vonalömlenyeket a vastagságukban és távolságukban folyamatosan változó csíkokat, vonalakat. Nagyon élvezetes, ugyanakkor nagy pontosságot igénylő munkafolyamat volt, nehogy léptékcsúszás legyen belőle. És ezt sem lehetett volna szépen javítani az esetleges rontásoknál.

Mindezek után már igazán kíváncsi vagyok, hogy vajon az én autócsomagolásom és álcagrafikám vajon tényleg elérte a célt vagy sem?

Azért aki a sziluetteket ismeri annak már könnyű

Na innen senki sem ismerne rá

Ez is közelit a helyes megoldáshoz

Többféle motívum is keveredik az alapdekor szövevényében

A hátsó rész egészen megtévesztő is lehet ebből a szögből

Nagyon dobozszerű a hátsó burkolat

Itt látszik a laptop

Aki első blikkre nem hibáz rá....

A műszercsoport takarása is megpillantható