MATCHBOXPARK: Emelőgép szekció

2013. december 25., szerda

Emelőgép szekció

Matchbox MB-15 Fork Lift Truck 2x

Amin most ülsz, amit nézel, ahol a kezed matat, amit rágcsálsz, amit iszol mind, mind olyan termék amit targoncák mozgatták korábban. Nem egy, hanem több targonca is közreműködött abban, hogy a dolgokat leemelhesd a polcról a boltban. A targoncák ma már specifikusan tervezett és gyártott kifinomult, komplett elektronikus és hidraulikus rendszerek, amelyeknél a gazdaságosság, a rugalmasság, a kényelem és a biztonság elsődleges szempont.

Két korszak, két targonca nagy hasonlóság

De ki is találta fel a targoncát?

Alapvető emberi tulajdonság, hogy szeretnénk megkönnyíteni az elvégzendő munkát valamilyen módon. Például gépekkel. Ezen belül is a szállító- és emelőgépekkel, röviden a targoncákkal. A Pennsylvania Railroad 1906-ban már használta az akkumulátoros csomagszállító targoncáját. Az első elektromotorral segített emelésre használt targonca is ekkoriban jelent meg. Ez a láncos, csörlős szerkezet még csak megemelte és segítette odébb vinni az árut.

A következőkben rájöttek, hogy a dobozokat egymásra pakolva jobb a helykihasználás. Ennek érdekében már magasra emelő elektromos targoncát mutatott be a Yale amerikai cég 1925-ben. Ők kezdték el a függülegesen emelkedő fix targoncavillák alkalmazását is. Nyilván a raklapos árumozgatás (1930 óta szabványos méretben) adta a kívánalmakat a fejlesztéshez. Az első belső égésű motorral és hidraulikával mozgatott emelőszerkezettel ellátott Clark gyártmányú Trucklift modellt is hamarosan bemutatták.

Ebben az időben még nem dönthető a villa és hidraulikát sem alkalmaznak. Mindazonáltal az iparban rohamosan terjed a hsználata a praktikuma és nem utolsó sorban a munkaerőszám csökkentés miatt. A második világháborúban rövid időn belül elengedhetetlen lett a targonca használata. A CLARK termeli a katonaság igényeinek megfelelő villástargoncák és vontatótraktorok majdnem 90 %-át.A hatalmas mennyiségű háborús áruk kocsikra és hajókra pakolása miatt az emelővillás targonca lett a megoldás. Európában 1946-ban a Coventry Climax brit társaság állította elő az első ilyen modern működési elven hajtott és mozgatott targoncát, és a többi, ahogy mondani szokás, már történelem. Lansing Bagnall cége, aki igen jelentős hatást gyakorolt a brit emelőgép iparra, újra tervezte a homlokvillás targoncát és kivitelezte világ első tolóoszlopos targoncáját, melyet keskeny folyosónál tudnak használni. A logisztika és ezen belül is a hadilogisztika mindig is kulcsszerepet játszott a technika és gazdaságosság fejlődésében. 1948-ban Londonban megrendezték az első targonca kiállítást, amely kiemelte a gazdasági előnyeit, alkalmazásának sokoldalúságát. Az akkori elektromos targoncáknak még technikai korlátok határozták meg a lehetőségeit. Még nehézkesek voltak, sok mágneskapcsolóval, nehéz vezetékezéssel, nagy energiafogyasztással. Kabin és szervorendszerek ismeretlenek voltak. Azonban az elektronika fejlődésével ez a technika is megjelent a targoncáknál és komoly fejlődést eredményezett. Viszonylag kevés fajta mozgást tudnak elvégezni, viszont azokat végtelenszer ismétlik, szinte tetszőleges kombinációkban. Jellemzően az első, teher felőli kerék párjuk nagyobb és robosztusabb kivitelű, míg a hátsó, kormányzott kerekük a kisebb.

A szabványosított hajókonténerek mozgatására már robbanómotoros nagy méretű targoncákat használtak. Egyre fejlődött a biztonság is. A zárt raktárakban a raklapos anyagmozgatásra fejlesztették ki a hidrosztatikus hajtást.

A hidrosztatikus rendszernél a belsőégésű motor egy hidraulika szivattyút hajt meg, amely egy hidraulikus motor által mozgatja a gépet. Ez több előnnyel is jár: kimarad az állandó kuplungolás, sebességváltás, a rengeteg mozgó-kopó alkatrész. A hidraulika folyadék – a gyorsreagálású szelepekkel vezérelve - sokkal praktikusabban kezelhető, szabályozható felhasználható, még akár fékezésre is. Az alapvető hidraulikus funkciókról (villa és a villát kiegészítő eszközök mozgatása) nem is beszélve.

A mai targoncák keretes szerkezetükkel, dízel-hidrosztatikus, elektromos, gázos(pb vagy hidrogén) meghajtással, elektronikus vezérlő és biztonsági berendezéseikkel, megbízható hidraulikus rendszerükkel bármely méretben a napjaink részeivé váltak, a raktáráruházaktól kezdve a kikötőkig.

Kezelése egyszerű: bal kézzel tekerjük a kormányt, jobbal a villát mozgató botkormány(oka)t markoljuk. Jobb láb pedált lenyomva előre, a balét lenyomva hátra megyünk. Fékezés a pedál elengedésével történik.

Az ötvenes években már a raktárakat is inkább magasabbra, mint nagyobb alapterületűre építették, hiszen az akkori targoncák már akár 15 méter magasra is képesek voltak árut pakolni.

Az ilyen magas raktáraknál már különlegesen precíz targoncákat használnak illteve a raktár felületének is nagyon fokozottan síknak és egyenletesnek kell lennie. Gondoljuk csak át: ha 1 centivel van magasabban az egyik oldala a keréknek akkor az 15 méter magasan körülbelül 15 centiméternyi oldalirányú kitérését jelenti akár egy több száz kilós tehernek a szűk polcok között.

A raklapos áruszállítás elterjedésével egyre nehezebb terheket kellett targoncával egyre szűkebb helyen, egyre pontosabban, egyre magasabbra mozgatni. Ennek szükségszerű velejárója volt a targoncákat vezető emberek biztonsága is. Védőtető, biztonsági védőkeret a kezelő fölé, jobb kiegyensúlyozottság, kényelmesebb ülések, ergonomikusabb kezelőszervek. Készülhetnek tömör vagy felfújható gumikerekekkel is.

A targonca részei: keretszerkezeű karosszéria, ellensúly, motor, kettős villavezető torony a fő hidraulikahengerekkel, villák, tehertámasztó, védőtető, kezelőszervek, hidraulikák, láncok.

High tech

Már léteznek és működnek teljesen automatizált targoncák – jellemzően nagy alapterületű gyárakban – ahol optikai vagy lézeres vezetősávokkal illetve egyéb tájokozódási pontokkal vezetik oda magukat a targoncák a kívánt helyre, ahol aztán a vonalkóddal ellátott egységdobozokat leemelve a polcról, a gy ár meghatározott részére viszik azt és ott az előre megadott helyre lerakják. A villáékra föllehet erősíteni speciális szerlékeket,a hordófogótól kezdve a személyszállító „cseresznyeszedő” ketrecig. Évente mintegy 150 000 darab targoncát értékesítenek a világban.

Kicsi iparban
És most nézzük mindezt kicsiben miként sikerül a Matchboxnak előadnia. Ha röviden akarnék válaszolni, akkor abszolút pozitív lenne a válasz. Nézzük kicsit részletesebben. A piros színű villástargonca 1972-es megjelenésű. Bár nem valószínű, hogy konkrét eredetit képeztek volna le kicsiben, mindazonáltal a jellegzetességeket teljesen jól hozza. Nagy valószínűséggel innen is és onnan is hoztak némi ötletet, részletet,. Amúgy meg a korabeli targoncák között sem lehetett valami irdatlan nagy megjelenésbeli különbség. Egy akkori villástargonca minden jellemzője benne van, sőt arányosan van benne: Elöl nagyobb, hátul kisebb kerék (különböző mintával), nagy (inkább súlyosnak ható) hátsó rész, A doboz tetején egyetlen ülés. Az ülésnek még a mintája is ki van dolgozva az öntvényen. Bár nem szeretem a mozgó dolgokat a kisautókon itt azonban talán nekem is be kell látnom, érdemes volt és sikerült is megcsinálni a mechanikát kicsiben. A villasín dönthető, a villa emelkedik. Mint az igazinál, és még a léptékhelyesség is megmaradt, ami ugye nem utolsó szempont. Még a kormánya is nagyon szép is jól kidolgozott. A padlólemez recéi is teljesen jók. A matricázása viszont semmitmondó és nem is nagyon szép kivitelű, de teljesen ép. Csakúgy mint az egész targonca.

A haladás
Érdekes a párja. A padlólemez szinte ugyanaz, csak a patentszám (szabadalmi korrektség miatt) hiányzik. A narancs-fekete változat tíz évvel az elődje után jelent meg. Szemmel láthatóan ugyanaz a kiindulási alap, csak - a kor kívánalmainak megfelelően már védőkeretet tettek a gépész köré. Aki viszont itt már nem találja meg sehol a kormányt, sőt még a helyét sem. Ennyivel kevesebb ez, az elődjénél. A védőtető jól néz ki rajta és teljesen hihető is. A mechanika ugyanaz. Fazonra. Amúgy itt már műanyagból van a villasín és nem fémből, mint az elődnél. A matricája szintén papíralapú, szintén semmitmondó és szintén nem egy jó minőséget képvisel. A kerekek mintája megváltozott.
A fotókon levő harmadik emelőgépre majd még visszatérünk, hiszen az egy másik kategóriát képvisel már.