2017. július 17., hétfő

Lelet a föld alól is

Weatherill homlokrakodó




Több szempontból is kiemelkedő ez az ásás közben előkerült kis munkagép modell. Először is mert vagy egy évtizedet a föld alatt töltött. Másodszor mert ez volt az első King Size modell a Matchbox történetében K-1 jellel, Weatherill Hydraulic Shovel néven 1956-ban. Harmadszor, mert a gyűjteményemben is elfoglalta a legrégebbi modell helyét. És végül mert nagyon szépen kidolgozott részletei vannak, amiket még a földalatti évek viszontagságai sem tudtak tönkretenni.

Típustörténet: Fred Weatherill mint pénzügyi igazgató dolgozott egy sodronymozgatású munkagépeket gyártó üzemben, amikor egy kirándulása során látott egy hidraulikus homlokrakodót. Hiába tetszett neki nagyon az ötlet a cége nem akart ilyet gyártani. Erre ő 1950-ben megalakította saját cégét Tottenham-ben, melyben hidraulikus munkagépeket kezdett gyártani, mert szerinte ez a jövő.Igaza lett és ez a kis modell is tükrözi, hogy jól látta a jövőt. Bár a cég nem lett egy multi, mégis a maga korában igencsak modernnek számító technikájú gépeket állított elő.
A karosszéria két részből tevődik össze. Egy teljesen közönségesnek tűnő traktoralvázra kerül rá egy munkagép karosszéria, ami talán az idősebbeknek a több, mint 30 éve nálunk is gyakran látható Volvo BM-re hasonlít leginkább. Erre az alapra kerül rá a filigrán tartószerkezetre került homlokrakodó kanál. 


Ahogyan érkezett a homokozó méyléről

Korántsem menthetetlen

 Egy jó hosszú fürdő mindenképpen használ a rágyógyult kőzet föllazításához

 Immár az áztatás után

Van baja az látszik, de javítható

Itt látszik az eredeti matrica 

Beltér, üvegezés nincs. Viszont a szegecselt megoldásnak köszönhetően a kanál mozog föl-le ami igazán jól mutató megoldás. A kerekek agya szintén fémből készült, nagyon finoman megmintázva annak részleteit, a csavarokat, a felni peremét. A gumik – kissé furcsa módon – szürke színű műanyagok. Viszont elég stabilak, hiszen az évek során sem keményedtek el annyira, hogy eltörtek volna a levétel során. Még a recéjük is szinte teljesen épen megőrződött. a modell alján levő feliratok közül a lépték és a kiadás évszáma is hiányzik. a kis munkagép többféle árnyalatú sárgában jelent meg az évek során. 

Az eltört és elgörbült rakodókanál tartó

Kerekek és tartozékaik amortizálódva

Dolgozott a drótkefe rendesen

Frissen festve

A ‘Weatherill Hydraulic’ név kis matricán szerepel (eredetileg) a traktor elején. A kézzel kifestett részletek (hidraulikahenger, kipufogó, stb.) sokat emeltek a modell megjelenésén, realitásán. A modell élete során némileg változott a kerékméret illetve a keréktengelyek lezárásának formája. A modell mai ára 15 font körül van, dobozostul 60. 






A barátom által (homokvárépítés közben) jó mélyről kiásott modell egy kartondobozban (oly mocskos volt, hogy zsebbe nem lehetett berakni) megmentve került hozzám. Olyan vastagon volt rágyógyulva a rozsdalével kevert homokos föld, hogy napokig kellett áztatnom vízben mire egyáltalán levakarhattam róla. Az egyetlen acél része a három tengely, melyek rendesen korrodálódtak. Ez a korrózió szivárgott rá a finoman kidolgozott spiáter kerékagyakra és lepte el azokat vastagon. Óvatos szétszedés után a tengelyeket lecsiszoltam, így kerülhettek vissza a helyükre. A kerekekről a műanyag abroncsokat lefejtettem és így lehetett egy ideig hígítóban áztatni, remélve, hogy a maradék festékkel együtt a rozsdalé is jön le róla. Utána még bőven lehetett tűvel piszkálni, mire minden felesleg eltűnt róla. Érdekes módon az alváz részről sokkal nehezebben jött le a festék, mint a többi sárga elemről. Amúgy mindössze egy kis törés volt az egész karosszérián, az is a kanalat tartó egyik vékony profilnál. Ezt óvatosan visszahajlítottam és pillanatragasztóval rögzítettem. Végül megkapta az eredetihez hasonló sárga munkagép színt.
Lehet, hogy a munkagép sorozatom első darabja ez?













2017. július 11., kedd

Golf 7 GTI megmentve

Mentsük meg a jó ízlést



Már korábban is volt szó arról, hogy vajon miért festenek rondára egy kisautót. Nem relatíve rondára hanem már ránézésre is az. Pláne, hogy alávágnak egy fehér kereket, mintha az negatívban lenne alatta. Értem én, hogy a gyerekek ingerküszöbe már magasan van, meg hogy valamivel el kell adni egy kisautót. De miért pont egy hetes GTI Golffal kell megtenni ezt a brutálságot. Ami amúgy egy nagyon szép és formás autó. Ha egy mai bármilyen egyenformájú távol-keleti kommersz vassal történt volna meg ez a szégyenteljes dekoráció, arra legyintenék, hiszen az eredeti kocsi sem egy maradandó élmény aminek a formáját az ember évek múlva is fölidézi. De ez egy tradicionális utcai sportautó hetedik generációjával esett meg.



A magam részéről eltüntettem egy ilyen förmedvényt és felújítva értelmet adtam az egyébként igen szépen kiformázott Hot Wheels kisautónak. Mivel az adott eredeti Volkswagenről már volt szó itt, nem szaporítom tovább a szót, jöjjenek a képek arról, hogy én miként változtattam meg emészthetővé egy kisautót. Párhuzamba állítottam a korábbi, szintén nagyon szép kivitelű GTI hetessel.







2017. július 2., vasárnap

Toyota Tacoma

Mentsük ami menthető, de azért autózzunk is egy jót



Tíz kategóriában osztotta ki az amerikai fogyasztóvédelmi kiadvány, a Consumer Reports a legrosszabb autóknak járó anti-díjat. A legkevésbé jó kompakt pick-up meglepő módon egy Toyota, a Tacoma lett, amelyet kemény futóműve, nehézkes irányíthatósága, gyenge zajszigetelése és kellemetlen vezetési pozíciója miatt kárhoztatnak (Ezt biztosan hétfő reggel gyártották). Nem kis kontraszt a Toyota hagyományosan pozitív legek közé tartozó értékeléseivel szemben.  Tudván azt, hogy a Motor Trend Magazin Truck of the Year díjjal tüntette ki 2004-ben. De mi is volt ez a kocsi valójában?



Előszőr is az USA-ban gyártották, két helyen is 1995-től (a szóban forgó harmadik generációs modellt 2015-től), az ottani igényeknek, méreteknek elvárásoknak megfelelően. Talán az egyéb helyeken elterjedt Hilux nagytestvéri változataként. A tervezés, fejlesztés, tesztelés Japánban történt csak a gyártás került a célközönség kontinensére. Az új Tacoma tizennyolc különböző konfigurációban állt rendelkezésre, három fülkeváltozattal, négyféle sebességváltóval, kétféle (3,5 és 2,7 literes) V6 motorral és kétféle rakfelülettel, 24 féle színben volt kapható. A harmadik generáció dizájnja már teljesen a kornak megfelelő trendi agresszív kialakítást kapott. A fölszerelték a Down-Hill Assist Control (DAC) és a Hill-Start Assist Control (HAC) opciókat is. A DAC automatikusan fékezést végez a lejtőn, a HAC megakadályozza, hogy a jármű hátrafelé visszacsússzon induláskor.
Érdekesség, hogy elkészítették az 1985-ben a Vissza a jövőbe című filmben szerepelt 1985-ös Tacoma mai verzióját, a filmbéli kocsi jellemzői alapján, némi promóciós célzattal is talán. 




A kisautót a Matchbox egy vízimentő tengerparti autónak alakította ki. Elég jól sikerült, a részletek a helyükön vannak. Bár azt azért el kell mondani, hogy a felszereléshez tartozó nagy piros tömböt valamint a lámpákat már én színeztem ki, hogy egy kissé funkcionálisabbá tegyem azt ami rajta van. A különböző színeknek köszönhetően jobban láthatóak a tömb részletei. A színe jól eltalált, tényleg feltűnő színű. A dekoráció is megfelelő, nem túl harsány de nem is elhanyagolható. Megjelent ugyanez a kisautó piros színben is más dekorral. Az is teljesen jól néz ki. Azt nem tudom, hogy tényleg van-e konkrétan ilyen autó ilyen dekorációval de ha fantázia szülötte az összkép, akkor is jó. Hasonlóak nyilván akadnak, volt honnan mintázni a modellt. A kerekek stílusosak, szépek a terepminta kellően hangsúlyozott.





2017. június 23., péntek

Renault 5 Le Car

Francia kistestvér amerikai ízléssel


Ennek a kisautónak a létrejötte megint csak egy véletlenen múlt. Már évek óta hányódott a dobozomban egy hátsó ajtó nélküli R5, várva, hogy valami lesz majd vele. Igazából nem annyira tartottam lényegesnek egy R5 hátsó ajtó készítést, hogy időt szánjak rá, hiszen ebből a kis Renault-ból már van egy Alpine és egy Turbo változat is, amikkel már elég sok munkám volt. Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy milyen változat nincs ebből a kisautóból még, ha már a versenyvariációkból kettő is van.

Sok lehetőség nincs, talán a kabrió még egyszer máskor előjöhet. Tehát akkor meg a kombi az ami nagyon hiányzik mindenhonnan. Nosza nézzük meg, hogy készült-e kombi, méghozzá valami olyasfajta ami nem családi használatra készült hanem kimondottam szállításra, ipari, iparosi célra vagyis hátsó ablakok nélkül. Volt már ilyen kisautó az én kisautós történelmemben is.

A jobboldali a mai áldozatunk, neki keresünk jövőt 

És nem is kellett olyan sokat keresni mert hamar előugrott a net bugyraiból ez:

Nem csak hogy az a kombifajta amit kerestem, hanem ráadásul egy gyári limitált példányszámú kiadás, érdekes színösszeállítással, némi extrákkal. Nagyon eldőlt egyből, hogy ilyet fogok csinálni belőle, annál is inkább mert pont az asztalomon hevert egy letörött pótkerék valami másik autóról. Ide meg pont egy ilyenre volt szükség.

A Le Car megér pár mondatot
A Renault az Észak Amerikai piacra szerette volna bevezetni a kisautót. Azonban ez nem olyan egyszerű feladat, hiszen egyrészt ott van a Ford Fiesta vagy a VW Golf/Rabbit mint a két nagy konkurencia, de ugyanakkor az eredeti elnevezés sem volt igazán ütős. 1975-öt írunk, amikor is a Renault bemutatta végül Amerikában is a kisautót. Nagy felhajtással több száz újságírót repítettek a helyszínre a speciális 747-essel, hozzá egy francia sztárséfet, aki tálalta a közönség számára az ínyencséget. A kocsit a tengeren túl már a Le Car névvel dobták piacra. Háromajtós változat volt csak eleinte és 1981-től a dizájnfrissítéssel együtt lehetett csak ötajtósként megvásárolni. Takarékos, gazdaságos kisautó kategóriában indult (1,4 literes motorral) ám mégsem lett igazán sikeres. Pedig felszereltségében igen gazdag volt: ólommentes üzemanyagra átalakított motor, speciális belülről zárható ajtók, színezett ablaküvegek, biztonsági öv visszajelző, napfénytető, hátsó ablaktörlő. Sokoldalú, elegáns és egzotikus, ahogy a cég szerette volna láttatni a kisautót. Mégsem fogyott igazán, az ottani emberek a közepes méretű autókat választották inkább. Kevesebb, mint húszezer darabot sikerült csak értékesíteni belőle. Talán az is hozzájárult a siralmas eredményhez, hogy a nyugati parton nem is forszírozták az értékesítését.
Az amerikaiak nem voltak akkortájt vevők az olyan különlegességekre, ami Franciaországból jön, kicsi, másabb jóval mint a megszokott és sokszor egyedien furcsa megoldásai vannak, Az ilyet az amerikai vásárló nem szereti.1985-ben értékesítették az utolsó darabot ott.

Le Car Van
A szóban forgó Le Car egy kombi kialakítású R5, kissé furcsa pótkeréktartóval. A Heuliez karosszériaépítő cég készítette az USA piacra TS, Alpine és Automatic változatban.
A hátsó ablak helyett egy műanyag lemezt illesztettek oda, amit a kasznival egyező színre festettek le. Alpine lökhárítók és Amyl könnyűfém felnik voltak rajta. A beltérben vörös színű kárpit vonta magára a figyelmet. Elsősorban fekete színben készült, amihez a díszítő csík is jobban illeszkedett mint a fehér változathoz.

Ezen és az alábbi képeken az látszik leginkább, hogy a kétféle gyártó milyen másképpen formázza meg ugyanazt az autót.





A készülő kiegészítő elemek


A két gyártó két modellje élőben is igen elüt egymástól