2017. november 5., vasárnap

LT mentő

Mentő megmentve





A jól bevált T2 után a Volkswagen jónak látta egy nagyobb kapacitású és az orrmotor miatt kicsit rugalmasabban kiterjeszthető felhasználású furgon létrehozását. Ez lett az LT vagyis Lasten-Transporter 1975-ben. Teljesen új, eddig nem látott dizájn, szögletesség és térkihasználás a javából. Háromféle terhelhetőségi változatban (LT 28, LT 31, LT 35) a teherbírás is már  akár 3,5 tonna volt, 5,5 m2-es rakterülettel (1985-től már 5,6 tonnás kivitelben is). Kétféle tengelytávval ablakos, ablak nélküli felépítménnyel, teherautós vagy duplakabinos kialakítással. Sima vagy magasított tetővel ahogyan az akkoriban már elvárás volt. Rengeteg felhasználási és átépítési móddal.
A második fészlift után már kizárólag szögletes téglalap alakú lámpákkal. 1993-tól szürke műanyag kiegészítőelemmel a kocsi elején már egészen távol állt a megjelenése az őstől. Négféle benzines és hatféle dízelmotorral volt kapható. Természetesen a 4x4-es változatot sem hagyták ki az igazán speciális feladatok számára. Érdekesség, hogy az MAN a fülkét átvette és alkalmazta a teherautóin. Másrészt viszont a T2 hátsó lámpáját átörökítették rajta, egészen a fészliftig.
Az én kisautóm eléggé leharcolt állapotban került hozzám mentőként. Nagyon szeretem ezt a furgont a maga balta egyszerűségében. Jó arányai vannak a dobozjelleg ellenére és az optikai kialakítása még nagyobbnak mutatja. Csak egy sima ajtópótlás és restaurálás volt a cél. Így legyártottam hozzá a hiányzó ajtót és kapott egy új mentőautó fehér színt. 











2017. október 12., csütörtök

VW Baja



Majdnem Buggy sikerült



Történet a dűnék közül
A Baja (ejtsd: „baha”) elnevezés ezúttal nem hazánkból a Sugovica melletti kisvárosból származik. Sokkal inkább az amerikai Baja (állam Mexikóban) a névadó a maga homokos dűnéivel. Tulajdonképpen egy Volkswagen Bogár átalakításról van szó. Úgy variálták meg a kocsit, hogy homokos, sivatagos, dűnés helyeken, tengerparti fövenyen is el tudjon menni, jóllehet nem rendelkezik valódi terepjáró képességekkel. Minimális karosszéria csonkítással, egy kis hasmagasság emeléssel, nagyobb kerekekkel manipuláltak.




Az első példány a késő hatvanas években épült mintegy olcsó válaszul a ManxMeyers féle buggykra. Nyilván ez az átalakítás is megtalálta a maga vevőkörét, ezért az átalakító kit gyártása is beindult rövidesen. A Miller-Havens volt az egyik ilyen első cég. A fehér színű karosszéria, nagy kerekek, műanyag karosszéria elemek, nagy kerékkivágások, áthelyezett lámpák, levágott motorházfedél jellemezték az átalakítást. Természetesen az eredeti kocsi mintájára számos házi készítésű megoldás is született többé-kevésbé fölhasználva az eredeti ötleteket és kiegészítőket. Többen a motort is megpiszkálták, hogy még jobban menjen a gép, fölhasználva a későbbi, erősebb levegős boxerek alkatrészeit vagy magát az erősebb motort.  A lökhárítókat acél csövekre cserélték melyek sokkal inkább védték a padlólemezt és a motort is a sérülésektől. Hosszabb lengéscsillapítók biztosították a nagyobb rugóutakat a nagy kerekekhez. A beltér is inkább versenyzős volt a sok műszerrel a jobb ülésekkel és a bukókerettel.

Ugyanez kicsiben 
A kisautót a Maisto követte el. Jól tette, hiszen nagyon jól visszaadja az igazi homokdűne szelő Bogarak hangulatát. Nyilván a színt egy kicsit túltolták - a valósághoz képest, ahol is a metálszín és a homok nem mindig szerencsés párosítás - de kisautóként ez nagyon ütős. Kiváltképp, hogy még gyorsítócsíkokkal is próbálkoztak. Azokon még lehetett volna egy kicsit csiszolni de nincs vele különösebb baj. Érdekes megoldás az üvegezett napfénytető, ami a valóságban nem létezett (csak fémből készült tolótető) de itt viszont nagyon jól mutat. Az első lámpák szépen bekerültek középre, ahogy igaziból is lenniük kell a Baják esetében. 




A kasznikiemelés is rendben van, arányos. Csakúgy mint a kerekek: nagyok, ballonosak ámbár hátul talán egy kicsit szélesebb is lehetne. Maga a kerékhelyzet sem sztendert, az is szélesítve van, ami újabb jó pont. A sötétített ablakok miatt nyilván a beltér nem létezik, de nem is nagyon hiányzik. Jó még az első védőrács, mely a futóművet hivatott óvni a buckáktól illetve valamelyest a lökhárítót is helyettesíti. Ugyanez megvan hátul is bár nem annyira szépen kidolgozva, így nem könnyű beazonosítani. Hátul, a típusnak megfelelően hiányzik a motorházfedél nagy része és kilóg a motor. Hát ezt csak imitálták rendesen. A hangsúly a kipufogón van, de azon nagyon. Króm is meg nagy is meg ki is áll eléggé a megszokott síkból.
Összességében nagyon rendben van a kisautó ajánlom mindenkinek, szép darab a gyűjteményben a VW sor megfelelő helyén. 

























2017. október 2., hétfő

VW T3 Doka

Ez kellett nekünk!



A T3-as Volkswagen kisbuszról/haszongépjárműről/hobbiautóról/sorolhatnám még már volt szó egy korábbi átalakításom kapcsán így ez a rész ott tekinthető meg. Viszont ez a konkrét kisautó nagy öröm a Matchbox rajongóknak. Egyrészt mert egy újabb normális, érthető és ismert autó került ki a gyárból. Ez már régóta hiányzott. Másrészt ez egy relatíve ritka változata a T3 variációknak a duplakabinos, csak a Sikunak volt hasonlója, a T2 szériából. Harmadrészt látjuk a fejlődést a korábbi Matchbox T3-hoz képest. Negyedszer egyből kétféle alverzióban is kapható. Az itt bemutatásra kerülő mellett van egy másik platóverzió is ahol némi tárgyak vannak kialakítva a felületen annak, akit ez jobban izgat. Igazán profik mindkettővel rendelkeznek már. 



Nézzük a részleteket.
A szín mindenképpen ötös, hiszen a T3-ból eredetileg is volt egy ilyen vagy nagyon hasonló kék árnyalat. Talán egy kicsit mintha a festékvastagságot eltúlozták volna, mert a finoman kimunkált részleteket a festék eléggé tompítja. A kocsi arányait tekintve nagyot javult a korábbi Matchbox változathoz képest, ez is rendben. A dekoráció önmagában jó is lenne még de én inkább a kocsi lámpáira illetve első hűtőrácsára helyeztem volna ezt a festékmennyiséget. Ezáltal még jobban kijöttek volna a homlokfal szép arányai, amik most eléggé egysíkúnak tűnnek. Az én kisautóm gyárilag ferdén beszerelt kerékkel érkezett hozzám, de a problémát könnyen orvosolni lehetett. Szerencsére az acéltengely nem szenvedte meg az átmeneti hibát és most már szépen gurul a kisautó. A kerékkialakítás egyébként szintén jó lett, bár T3-at ekkora hatküllős krómfelniken ritkán lát az ember. Legalábbis a munkásautó szférában. Az első szélvédő egy kicsit vastagnak tűnik, de lehet, hogy csak a mérete lett egy kicsit kisebb a kelleténél. Mindösszesen nagyon eltalált a járgány és aki kis késztetést érez a tuningolásához, annak kiváló alapot nyújt. Akár kasznialakítás akár felépítmény tekintetében sok lehetőség van benne.









2017. szeptember 7., csütörtök

BMW Z3



Bond Roadster




A BMW Z3 modellje a cég történetében az első tömeggyártású roadstere ( a Z1 csak limitált példányszámú volt). Sőt az első olyan kocsi, amit az elejétől fogva az Egyesült Államokban, Spartanburg-ben gyártottak. Az E36/7 a roadster, az E36/8 (1999-től) a coupe vagyis a tetős változat kódja. A modellt 1995-ben mutatták be egy video közleményben, melyben bemutattak egy részt a James Bond sorozat Golden eye epizódjából, ahol szerepelt a kocsi. Ennek hatására igen megugrott a modell értékesítése. A kocsi tervezője Joji Nagashima volt aki 38 hónap fejlesztés után lett kész a művel. 


A kocsi beltere meglehetősen eltért a megszokott BMW belső stílustól és néhol furcsán olcsó megoldások is voltak benne: például a hátsó ablak műanyagból volt üveg helyett. Készült négy- és hathengeres (1,8-3,0 literes) motorokkal is erre a kipufogócsövek számából lehet következtetni. Alapból ötsebességes manuális vagy kérésre négysebességes automata váltóval szerelték. A legsportosabb háromliteres, motorral szerelt változat 30 ezer dollárba került. 17”-os kerekek, módosított lökhárítók, alu burkolatok, világító sebességváltógomb is volt benne. Teljesítményével a Mercedes SLK és a Porsche Boxster ellenfelévé vált. A még ennél is sportosabb kocsikat kedvelők részére készült belőle „M” változat is. A Moto GP sorozatban biztonsági autóként is használták.



A még különlegesebb kiadás az említett film nyomán kiadott 007 Bond Edition volt. A filmben Bond Kubában száguldott vele egy darabig. Érdekes, hogy ez volt az első nem angol gyártmányú Bond autó a sorozatban. És az első, amit  nem törtek szét a végén. A limitált kiadású modell 35 ezer dollárba került. Elsőre húsz darabot szándékoztak így kiadni, de a nagy kereslet miatt végül 100 darab lett belőle. A kis plaketten kívül bézs színű bőr ülések, hifi berendezés, telefon, fa használata váltógombnál és a műszerfalon, szélterelő lemezek a szélvédő mellett és a Bond Blue Grey szín jellemezte. 





Egy másik érdekesség a mindössze egy példányban készült, narancs színű 12 hengeres változat melynek motorja a 850i modellből érkezett. 2000-ben módosítottak javítottak rajta. A lámpák mások lettek, nagyobb keréktávot alakítottak ki, háromrétegű lett a puhatető, oldallégzsákot kapott és a hűtőrács is módosult kissé valamint némileg jobb minőségű anyagokat használtak immár. A modellből mintegy 300 ezer darabot értékesítettek a gyártás befejezéséig, 2002-ig. Az utódja a kissé csúnyácska BMW Z4 lett.


Az én kisautóm nem tervezetten került hozzám. Mert bár nem idegen tőlem a típus mégis a festése idegenkedést okozott volna, ha választani kell. De végül is beállt a sorba. Mivel a - számomra furcsa festés - nem volt rossz állapotban, így egyből ment a BMW sorba a vitrinbe. Ez a festés egyébként egy német sörmárkát reklámoz, amiből arra is lehet akár következtetni, hogy egy promóciós kisautóról van szó. Maga a modell nem rossz, bár én a kerekeit kicsit nagynak tartom, és ez elrontja az egész látványt.








2017. augusztus 23., szerda

Tűzoltóautó: 7. Mercedes csónakkal

Mivel ez a kisautó már igen korrektül bemutatásra került korábban itt, ezért ettől eltekinthetünk. Bár az én példányom még restaurálás előtt van, tehát nem olyan szép állapotú, mint a bemutatott darab, viszont már a tűzoltóautó sorozatom részét képezi. Mi több, egy extra is tartozik hozzá, egy csónak. merthogy a tűzoltóknak ilyenjük is van, a vizeken történő mentésekhez. Ezeket a csónakokat is utánfutón húzzák a tetthelyre.
Az én csónakom nagyon régi, több, mint negyven éves és házi gyártmány. Annak idején a kisautós karrierem kezdetén is már szerettem volna különlegességeket. Az ismert, korszakot igencsak jellemző beszerzési nehézségek okán inkább édesapámmal készíttettem egy csónakot. Ő balsa fából faragta ki nekem. Én azóta is őrzöm, és most egy Majorette csónakszállító trélerre helyezve csatoltam a Merci szerkocsi mögé.





A sorozat eddig megjelent tagjai:




4. Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálat 

5. Dennis fecskendő

6. Létra 

 7. Mercedes

8. Fire Chief

9. Range Rover

 10. A gatter

11. A vízszállító

12. Reptéri tűzoltószer

2017. július 17., hétfő

Lelet a föld alól is

Weatherill homlokrakodó




Több szempontból is kiemelkedő ez az ásás közben előkerült kis munkagép modell. Először is mert vagy egy évtizedet a föld alatt töltött. Másodszor mert ez volt az első King Size modell a Matchbox történetében K-1 jellel, Weatherill Hydraulic Shovel néven 1956-ban. Harmadszor, mert a gyűjteményemben is elfoglalta a legrégebbi modell helyét. És végül mert nagyon szépen kidolgozott részletei vannak, amiket még a földalatti évek viszontagságai sem tudtak tönkretenni.

Típustörténet: Fred Weatherill mint pénzügyi igazgató dolgozott egy sodronymozgatású munkagépeket gyártó üzemben, amikor egy kirándulása során látott egy hidraulikus homlokrakodót. Hiába tetszett neki nagyon az ötlet a cége nem akart ilyet gyártani. Erre ő 1950-ben megalakította saját cégét Tottenham-ben, melyben hidraulikus munkagépeket kezdett gyártani, mert szerinte ez a jövő.Igaza lett és ez a kis modell is tükrözi, hogy jól látta a jövőt. Bár a cég nem lett egy multi, mégis a maga korában igencsak modernnek számító technikájú gépeket állított elő.
A karosszéria két részből tevődik össze. Egy teljesen közönségesnek tűnő traktoralvázra kerül rá egy munkagép karosszéria, ami talán az idősebbeknek a több, mint 30 éve nálunk is gyakran látható Volvo BM-re hasonlít leginkább. Erre az alapra kerül rá a filigrán tartószerkezetre került homlokrakodó kanál. 


Ahogyan érkezett a homokozó méyléről

Korántsem menthetetlen

 Egy jó hosszú fürdő mindenképpen használ a rágyógyult kőzet föllazításához

 Immár az áztatás után

Van baja az látszik, de javítható

Itt látszik az eredeti matrica 

Beltér, üvegezés nincs. Viszont a szegecselt megoldásnak köszönhetően a kanál mozog föl-le ami igazán jól mutató megoldás. A kerekek agya szintén fémből készült, nagyon finoman megmintázva annak részleteit, a csavarokat, a felni peremét. A gumik – kissé furcsa módon – szürke színű műanyagok. Viszont elég stabilak, hiszen az évek során sem keményedtek el annyira, hogy eltörtek volna a levétel során. Még a recéjük is szinte teljesen épen megőrződött. a modell alján levő feliratok közül a lépték és a kiadás évszáma is hiányzik. a kis munkagép többféle árnyalatú sárgában jelent meg az évek során. 

Az eltört és elgörbült rakodókanál tartó

Kerekek és tartozékaik amortizálódva

Dolgozott a drótkefe rendesen

Frissen festve

A ‘Weatherill Hydraulic’ név kis matricán szerepel (eredetileg) a traktor elején. A kézzel kifestett részletek (hidraulikahenger, kipufogó, stb.) sokat emeltek a modell megjelenésén, realitásán. A modell élete során némileg változott a kerékméret illetve a keréktengelyek lezárásának formája. A modell mai ára 15 font körül van, dobozostul 60. 






A barátom által (homokvárépítés közben) jó mélyről kiásott modell egy kartondobozban (oly mocskos volt, hogy zsebbe nem lehetett berakni) megmentve került hozzám. Olyan vastagon volt rágyógyulva a rozsdalével kevert homokos föld, hogy napokig kellett áztatnom vízben mire egyáltalán levakarhattam róla. Az egyetlen acél része a három tengely, melyek rendesen korrodálódtak. Ez a korrózió szivárgott rá a finoman kidolgozott spiáter kerékagyakra és lepte el azokat vastagon. Óvatos szétszedés után a tengelyeket lecsiszoltam, így kerülhettek vissza a helyükre. A kerekekről a műanyag abroncsokat lefejtettem és így lehetett egy ideig hígítóban áztatni, remélve, hogy a maradék festékkel együtt a rozsdalé is jön le róla. Utána még bőven lehetett tűvel piszkálni, mire minden felesleg eltűnt róla. Érdekes módon az alváz részről sokkal nehezebben jött le a festék, mint a többi sárga elemről. Amúgy mindössze egy kis törés volt az egész karosszérián, az is a kanalat tartó egyik vékony profilnál. Ezt óvatosan visszahajlítottam és pillanatragasztóval rögzítettem. Végül megkapta az eredetihez hasonló sárga munkagép színt.
Lehet, hogy a munkagép sorozatom első darabja ez?